Gyermek nélkül élni: kik azok a gyermektelenek?

Love Cafe | 2016.04.22 |

Szalma Ivett írása

Miért új terület a gyermektelenség kutatása?

Manapság egyre több szó esik a gyermektelenekről. Bár mindig minden társadalomban léteztek gyermektelenek, hiszen egy-egy társadalomban, mintegy 4-5%-ra tehető azoknak a nőknek az aránya, akiknek egészségügyi okokból nem lehet gyermekük (Kapitány – Spéder 2009), mégis ma nagyobb aktualitása van a kérdésnek, mint korábban. Ez abból fakad, hogy megfigyelhető egy olyan trend – különösen a német ajkú területekre jellemző -, hogy tudatosan (és nem biológiai okok miatt) választják a gyermektelenséget, mint opciót. Gyermeketeken életmódot szándékoltan vállalók száma, tehát növekszik. Magyarországon is egyre többen merik felvállalni, hogy nem terveznek gyermeket vállalni, bár egyelőre ők még a kisebbséghez tartoznak és a társadalom kevesebb, mint 2%-át alkotják (Szalma – Takács 2012). Miközben a gyermektelen nők aránya a magyar társadalomban 10% körülire tehető.

A téma ugyanakkor abból a szempontból is aktuális, hogy egyre többen élik meg az átmeneti gyermektelenség állapotát. Amíg az 1960-ben születettek kevesebb, mint 15%-a volt gyermektelen 30 éves korábban, addig az 1970-ben születtek már több mint 25%-nak nincs még gyermeke 30 éves korában (OECD Family Database 2012).

Miért vállalnak egyre idősebb korban gyermeket a nők?

A gyermekvállalás átlagos életkora jelentősen kitolódott, amelynek az egyik következménye éppen az lehet, hogy a nők kifuthatnak abból az életkorból, amíg még biológiailag képesek gyermeket vállalni. Míg 1995-ben átlagosan 23,8 éves korban váltak anyává a nők, addig 2009-ben már 27,2 éves korban szülték meg az első gyermeküket (OECD Family Database 2012). Ennek hátterében olyan tényezők állhatnak, mint hogy a mai fiatalok egyre tovább járnak iskolában, egyre hosszabb időt vesz igénybe az első tartós munka megtalálása, és a kialakított párkapcsolatok egyre kevésbé tekinthetők stabilnak. Mivel a gyermekvállalás egy visszafordíthatatlan döntés, nem úgy, mint például az elköltözés a szülői házból vagy a párkapcsolat kialakítása, így a bizonytalansági tényezőket úgy tudják a leginkább csökkenteni a nők, ha egyre későbbi életkora időzítik az anyává válást. Addig halasztják tehát a gyermekvállalást, amíg nem szereznek kellő munkapiaci tapasztalatot, meggyőződhetnek a párkapcsolatuk stabilitásáról és bizonyos fokú anyagi javakat is sikerül felhalmozniuk (pl. önálló lakás).

Kik a gyermektelenek?

A gyermektelenség definiálása is akadályokba ütközik, ugyanis a gyermektelenség mögött többféle okok is meghúzódhatnak, amelyek nehezen különíthetőek egymástól egyértelműen. Az egészségügyi okok miatt gyermekteleneket a szociológusok többsége nem kezeli külön kategóriaként, hiszen fennáll a lehetősége, hogy örökbe fogadjon, azaz a biológiai szülősség helyet a szociális szülőséget tekintik a vizsgálatuk tárgyának. Az egészségügyi okok miatt gyermekteleneken kívül is számos felosztás létezik. A gyermektelenek egyik csoportjának tekinthetjük a szándékolt gyermektelenséget, amikor valaki tudatosan dönt úgy, hogy nem szeretne gyermeket vállalni. Azonban e mögött is többféle motiváció húzódhat meg. Például úgy érzi, hogy tartalmasabb életet tud élni gyerek nélkül, ahogy az egyik interjúalany fogalmaz: „Nem tudtam volna utazgatni, legalábbis valószínű, hogy ez gyerekkel nehezebb lett volna. Magammal tudtam foglalkozni és nem a gyerekkel. Nem a családi élet hétköznapi tennivalói kötöttek le, hanem arra használtam ezt az időt, hogy próbáltam építeni magamat” (Edina, 43 éves). Valaki pedig egyszerűen azért nem szeretne anyává válni, mert nem szereti a gyerekeket: „Igazából engem sosem érdekelt, hogy van egy kisgyerek és azt pátyolgatni… Idegen volt tőlem” (Sára, 46 éves)

A nem tudatos gyermektelenség pedig még szerteágazóbb, hiszen ez azt jelenti, hogy valaki szeretett volna gyermeket vállalni, de valamely ok(ok) miatt mégsem vált anyává. Ennek hátterében a legtöbb esetben a párkapcsolat hiánya áll. „29 évesen már gondoltam, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy most már egyedül maradok. Gyereket már nem vállalok, mert mire én még találkozom egy olyan férfivel, akivel összeillünk az már késő gyerekvállalásra” (Anna 56 éves).

Azonban nemcsak a párkapcsolat megléte vagy hiánya bizonyult kulcskérdésnek, hanem a párkapcsolat minősége is. Vannak, akik azért mondtak le a gyermekvállalásról, mert úgy érezték, hogy az adott párkapcsolat rossz minőségű, legalábbis nem olyan, amelyben gyermeket mernének vállalni. Ágnes úgy emlékszik vissza a házasságára, amit nagyon rövid ismeretség után kötött, hogy megbeszélték, hogy a gyerekvállalást elhalasztják egy évvel, hogy jobban megismerjék egymást. „Az egy év, az viszont aztán arra elegendő volt, hogy nem azon kezdtem el gondolkozni, hogy legyen közös gyerek, hanem pont azon, hogy egyáltalán ebből valaha lesz-e olyan kapcsolat, amiből én szeretnék gyereket. Tehát ott nagyon-nagyon megingott a léc, és utána nem sokkal, olyan fél év, háromnegyed évvel később határozottan biztos voltam, hogy nekem ettől az embertől nem lesz gyerekem.” (Ágnes 49 éves)

Ezenkívül számos más tényező is szerepet játszhat a nem szándékolt gyermekvállalásban, mint a nem megfelelő anyagi háttér. „Ezzel a nyamvadt minimál bérrel… Tehát úgymond máról holnapra él az ember a mai világban, tehát nagyon megfontolandó a gyermekvállalás” (Gyöngyi 48 éves). Olyan interjúalanyom is volt akik arról számolt be, hogy azért mondott le végül is a gyermekvállalásról, mert az idős rokonairól kellett gondoskodnia és így nem merte még az anya szerepet is felvállalni. „Beteg lett anyósom, beteg lett a nagynéném, de annyira, hogy már majdnem azon gondolkoztunk, hogy melyikünk ne dolgozzon (ő vagy a férje), mert ápolni kellett. Na most ehhez egy gyerek pluszba, azt már nem” (Edit 56 éves).

Ebben a kettős felosztásban azonban nem helyezhető el megfelelő módon az a – gyermektelenek többségét alkotó – csoport, akik eredetileg csak időlegesen tekintetik magukat gyermektelennek, azonban addig halasztják a gyermekvállalást, amíg az „időből kifutva” immár biológiai okokból nem tudnak már gyermeket vállalni. Ráadásul a gyermektelenség interpretációja is változhat az egyéni életutakban: az eredetileg „gyermekes életmódra” vágyókkal előfordulhat, hogy amikor véglegessé válik, hogy biológiailag már nem tudnak gyermeket vállalni, akkor tudatos döntéssé értelmezik át nem akaratlagos gyermektelenségüket (Szalma –Takács 2012). Ennek elsősorban én-védő funkciója van, hiszen így nem kell kudarcként megélniük a gyermektelenséget. Ugyanez a logika persze fordítottan is működhet, azaz olyan nők, akik nem szeretnének gyermeket értelmezhetik úgyis a döntésüket, hogy „az élet alakította így a sorsukat” megkímélve magukat attól a társalmi nyomástól, amely elvárja, a nőktől, hogy akarjanak gyermeket.

A gyermektelenek egy harmadik csoportját nevezhetnék előírt gyermekteleneknek is. Ezt a csoportot azok az azonos nemű párok alkotják, akik bár szeretnének gyermeket, azonban a mai magyar jogrendszer ezt nem teszi ezt lehetővé a számukra, hiszen nem fogadhatnak közösen örökbe gyermeket, így számukra a gyermektelenség „előírás”.

Társadalmi trendek

A gyermektelenség elsősorban egyéni szintű döntés, azaz végső soron az egyén dönti el, hogy vállal-e gyermeket vagy nem. Azonban a különböző társadalmakban megfigyelhetőek eltérések abból a szempontból, hogy mennyire tartják fontosnak a gyermekvállalást ahhoz, hogy egy nő vagy egy férfi teljes életet éljen.

Azok aránya, akik fontosnak tartják a gyermeket ahhoz, hogy egy nő vagy egy férfi teljes életet éljen (%)

FFN

Forrás: European Values Study 2008, Saját számítás.

Látható, hogy magyarok többsége mind a nők (86%), mind a férfiak (68%) esetében fontosnak tarja a gyermeket ahhoz, hogy a teljes életet tudjanak élni, miközben a norvégoknak csak 15% gondolja fontosnak a nők esetében és 13%-uk a férfiak esetében a gyermekvállalást ahhoz, hogy valaki teljes életet tudjon élni. Az olaszok pedig a magyarok és a norvégok között helyezkednek el ebben a kérdésben.

Azonban ezzel a kijelentéssel való egyetértés egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényelegesen több gyermek is fog születni egy adott társadalomban, hiszen a Norvégiában az 1000 szülőképes korú nőre jutó gyermekszám felülmúlja mind az olasz, mind a magyar arányszámokat. Szintén félrevezető, ha összefüggést látunk egy társadalomban a gyermektelenek aránya és termékenységi ráta között azaz, hogy hol születik több gyermek. Jól példázza ezt, ha összehasonlítjuk Hollandiát és Magyarországot. Miközben Hollandiában magasnak tekinthető a gyermektelen nők aránya – a nők mintegy 17% gyermektelen -, addig Magyarország inkább azon országok közé tartozik, ahol ez arányszám alacsonynak tekinthető (a gyermeketlen nők aránya 10% körüli Magyarországon). Mégis a holland termékenységi ráta az egyik legmagasabb Európában, míg a magyar termékenységi ráta az egyik legalacsonyabbnak tekinthető. Ugyanebben a két országban további jelentős különbségek is megfigyelhetők a gyermekvállalás szempontjából. Spéder Zsolt (2011) vizsgálatából az derül ki, hogy Magyarországon azok, akik három éven belül szeretnének gyermeket vállalni csak 40%-uk tudja megvalósítani ezen szándékát, miközben a Hollandiában ugyanez az arány 75%. A demográfusok és a politikusoknak, tehát nem a gyermektelenek aránya miatt szükséges aggódniuk, hanem úgy tűnik, hogy a termékenységi ráta alakulásának szempontjából sokkal meghatározóbb az, hogy a vágyott gyermekek megszülessenek.

Irodalom

Kapitány B. – Spéder Zs. (2009): Gyermekvállalás. In Monostori J. – Őri P. – S. Molnár

E. – Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai Portré 2009. KSH Népességtudományi Kutatóintézet,

Budapest, 29–40.

Spéder Zsolt (2011) Vágyott utódok,megszületett gyermekek, Népszabadság 2011. 03.28.

Szalma Ivett – Takács Judit (2012): A gyermektelenséget meghatározó tényezők Magyarországon. In.: Demográfia, 2012/1. 44–68.

OECD Family Database 2012: http://www.oecd.org/social/familiesandchildren/oecdfamilydatabase.htm

Vélemény, hozzászólás?

  • “Addig halasztják tehát a gyermekvállalást, amíg nem szereznek kellő munkapiaci tapasztalatot, meggyőződhetnek a párkapcsolatuk stabilitásáról és bizonyos fokú anyagi javakat is sikerül felhalmozniuk (pl. önálló lakás).”

    Így van.
    Kellő munkapiaci tapasztalat megszerzése, avagy viszonylag kiszámítható stabil munkahely manapság szerencse kérdése, a szorgalom és tudás nemigen rúg latba. Szóval aki nem nyalizik, nem épít ki érdekkapcsolatokat, nincsenek befolyásos rokonai, annak a szakmájába vágó hosszútávú munkahely csak nagy szerencsével szerezhető meg, vagy úgy sem.
    A párkapcsolat stabilitása? A mai férfiak többsége kész linkgyűjtemény. Aki nem az, az csúnya vagy foglalt és már gyereke+felesége van. Jó, tény hogy én nem erőltettem sose a párkeresést és nem jártam sose a férfiak nyakára, hogy mindenképp keressek valakit. De akik voltak, azok egyikükét sem éreztem olyan biztosnak, hogy gyereket merjek vállalni vele, vagy pedig eleve már azon bukott az egész kapcsolat, hogy annyira másként élte mindennapjait, hogy lehetetlen volt összecsiszolódni. (Mindenben pedig nem fogok én sem engedni és alkalmazkodni, ha visszafele nem kapok semmit…) Szóval hol vannak manapság olyan férfiak, akikkel lehet egy közös életet tervezni és hasonló korúak hozzám vagy más nőhöz, aki nem szeretne “gyermektelen” maradni???
    Bizonyos anyagi javak felhalmozása… Hát ezt már bukik, ha az első pont, a kellő munkatapasztalat és stabil munkahely nem létezik… Önálló lakás és némi tartalék nélkül pedig marad anyuci és apuci. Hát szép dolog a több generációs család, de lássuk be, manapság ez inkább csak konfliktusokat szül, nem biztonságot.
    Én pl. nem szülnék anyám házába gyereket. Egy gyereknek fontos a nyugalom.

    Szóval én nem fogok addig szülni, amíg nem szereztem önálló lakást és annyi tartalékot, hogy ha nem találnék állást egy esetleges gyerekszülés után, akkor legyen miből enni adni a gyereknek…. Továbbá, bár képes lennék egyedül felnevelni egy gyereket, de nem, nem fosztanám meg soha attól a nem létező gyerekemet, hogy családban nőjön fel és legyen apja, akit imádok.
    Nincs munkám, nem segít nekem ebben senki. A tartalékom még nem elég egy lakásra sem, és amúgy is már kezdem felélni, ráadásul semmit nem kamatozik, mert a felelőtlen és nagylábon élő bedőlt lakáshitelesek (akik pont az ellentéteim) miatt a bankok jó ideig nem fognak kamatot fizetni a tisztességes és beosztóbb emberek megtakarításaira.
    Társat keresni per pillanat nincs is kedvem, amíg nincs munkám. Nem akarok egy olyan szituációval találkozni, hogy azért nem kellek valakinek, mert nincs munkám és szórakozni/utazgatni sem járok, hogy spóroljak….
    Az évek pedig rohannak és gőzöm sincs én meddig vagyok/leszek szülőképes. Pedig irtó jó lenne pár gyerek és saját család.

    Na de ugye vannak hazánkban sokan, akik nem így gondolkodnak, és agyba-főbe szülik a porontyokat, kuncsorognak pofátlanul segélyért. Nem fog kihalni az ország. Hajrá magyarország! Nem M, hanem m, jól látod!